Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21. fejezet

2010.11.24

- Szóval, van rá esély, hogy amíg a városban tartózkodik, addig a vendégem lenne.

- Egy ilyen meghívásnak nem tudok nemet mondani.

- Örömömre szolgálna. Kérem, kövessen. Itt van a holmija?

- Kint áll a kocsim nem olyan messze.

- Mr. Murdock ha megkérhetném. – azt hittem már észre sem vesznek, gondolta Les. De hogy londinert csinálnak belő, na, ahhoz nem fülöt a foga. De mit volt mit tenni, most ő volt a kis hal, és ha nem teszi meg, amire kérik, akkor megeszik, remélte csak képletesen, de Freamontból bármit ki tudott nézni, és ahogy néha figyelte Hawkot, Ő is. Odament a párhoz és a nő, felé nyújtotta a kulcsot, ahogy kezük összeért, egy pillanatra megdermedt, ahogy a szemébe nézett. A nő elmosolyodott és elment Freamonttal. Lester elindult megkeresni a musztángot, honnan is tudja milyen kocsi? Még nem is mondták, és ahogy a kézében pihenő kulcsra nézett valóban egy vágtató ló volt rá nyomva. Kiérve a kapun azt hitte dob egy hátast, egy kobaltkék Ford Musztáng Shelby várta egy hatalmas platán alatt. Van stílusa a csajnak az egyszer biztos. Beült a fekete bőrülésre és mikor beindította, egy darabig csak hallgatta a V6-os motor eszeveszett sebesség után vágyódó melódiáját és szinte rá állt a szája, hogy elnézést kérjen tőle, amiért csak a parkolóba áll be vele. Azon gondolkozott, hogy hatalmas istálló kéne ennek a rengeteg lónak, amit a széles motorház alá zsúfoltak be. A néhány kézi csomaggal a kézében még utoljára végig simított rajta és megígérte, hogy legközelebb nem kíméli az ostort és a ménest. Hívott még néhány biztonsági őrt, akik húzták a szájukat, de mikor arra az eshetőségre hívta fel a figyelmüket, hogy Freamont egyik legdögösebb vendége esetleg ruha nélkül marad az egész pereputty hátán játszik majd a korbács. Ekkor megesett saját magukon a szívük és segítettek felcipelni a valószínűleg háromévi hidegélelemmel, ruhákkal és enciklopédiákkal kitömött bőröndöket. Felfelé azon tanakodtak, hogy biztos geológus és a kabala kőzetgyűjteményét is elhozta magával. Felkocogtak vagy félóra alatt az első emeletre és követték Lestert a vendégszobába, ahol már indult a berendezkedés.

- Kérem, tegyék le valahova a bőröndöket. – ekkor ott ahol voltak, hatalmas sóhajok közepette elejtették azt, ami a kezükbe volt.

- Most hagyjanak magunkra, kérem. - mondta a szépség és mindenki kifele indult, csak Freamont maradt. – Köszönöm a segítséget, elmehet. – olyan meglepett képet vágott, mit talán még sosem, hogy a saját házában dirigálnak neki, de engedett a duruzsoló hangnak.

- Ön maradjon. Ugye Murdocknak hívják. – most még jobban meglepődött, csak hogy mindketten.

- Ö, igen, úgy értem, Lester Murdocknak hívnak.

- Örvendek Mr. Murdock. Segítene a csomagjaimat a helyükre tenni?

- Persze. Örömömre szolgálna, ha szolgálhatnám – huh, ez nagyon bénára sikerült, gondolta, de a nő egy elbűvölő mosollyal viszonozta zavartságát. Közben mögöttük becsukódott az ajtó, és az öreg Freamont gyilkos pillantást vetett beosztottja felé, amit ő már nem látott, mert elveszett a sötétkék szemek birodalmában.

- Na, akkor segít? – ezek a szavak ébresztették a mély merengésből. De kimerültnek érezte magát. Biztos a sok cipekedéstől.

- Persze.

- Meséljen magáról Mr. Murdock.

- Lester. – majd hozzátette kicsit magához térve a szépségének mámorától. – De csak, ha Mr. Freamont nem hallja.

- Ugyan már. Az a vén kripli biztos olyan süket, mint a föld. – hangja, stílusával együtt megváltozott. Ugyanolyan bántó és hideg lett, mint amilyen belül volt. Lester megdöbbent a hirtelen változástól és a nőnek is feltűnt.

- Mi van? Csak nem azt hitte, hogy én is olyan talpnyaló vagyok, mint ő?

- Higgye el, ő nem olyan, mint amilyennek maga előtt mutatkozik.

- Olyan csúnya ez a maga. Veronica.

- Rendben. Te vagy a főnök.

- Jó válasz. Most beszélgessünk azokról a fickókról a kikötőben.

- Honnan tudsz róluk?

- Édes, én mindenről tudok. Például tudom, hogy régi ismerősök vagytok, és hogy szívesen átvágnád a torkukat azzal a késsel az övedben. Nemde?

- Az nem kifejezés.

- Egyébként miért utálod őket?

- Igazából, csak az egyik piszkálja csőröm, vagyis eddig, most már mindkettő.

- Én úgy vettem észre, hogy téged bántottak, hogy jogtalanul voltak veled olyanok, mint amilyenek. Pedig te voltál a főnök, de mikor az a Will felbukkant minden csak rosszabb lett. Börtönbe kerültél, megaláztak, és oda lett a büszkeséged. Én mindig úgy voltam vele, hogy ha valami zavar, akkor azt meg kell szüntetni, hogy újra, csak magadra tudj figyelni és az lehess, aki igazából vagy. Téged mi zavar? – nem tudta, de nem is érdekelte, hogy ezeket honnan tudja. Lester szemében újra a régi láng gyulladt és ezt Veronica élvezte.

- Hogy Will még él!

- Akkor mi akadályoz meg benne, hogy tégy a hiba ellen. – nem válaszolt, félre fordította a fejét.

- Nézz rám. Azt mondtam nézz rám! – ordította az utolsó mondatott. Ekkor hirtelen ránézett.

- Ne foglalkozz Hawkekal. Ő nem tehet ellened semmit. Most csak, te vagy a fontos, senki más. Tedd azt, amit akarsz. Mit akarsz tenni, hogy neked, jó legyen.

- Meg akarom ölni Willt!

- Lester?

- Igen, Veronica?

- Tetszel nekem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.