Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12. fejezet

2010.12.07

Ágreccsenésre lett figyelmes Sean, és elbújt egy fa mögött. Férfiak közelítettek a kocsijához, mikor látták, hogy üres, szétszéledtek, hogy megkeressék a tulajdonosát. Engem nem kaptok el Árnyak, gondolta, felrémlett előtte a mai napi támadás, és ettől erőt érzett magában a bosszúhoz. Az egyik felé közelített, rászegezte a fegyverét, és egyenesen a szívére célzott. Majd megremegett a keze, és a fegyver elsült, mire az áldozata combjához kapott. Akár ellenség akár nem, nem volt képes megölni. A férfi felordított és elesett, egyik társa ment a segítségére, de Sean pisztolya a tarkójába mélyedt.

-          Fordulj meg! – hangja, még saját magát is meglepte. A férfi rettegve így is tett, mire a fegyvere a két szeme közé nézett.

-          Te ember vagy! – Nem Árny! Ezek nem Árnyak, és majdnem megöltem őket! Ekkor egy, majd több fegyver szegeződött rá.

-          Azt, add csak ide! – és kivették a kezéből, hű társát. Ránézett lefegyverzőjére, de megbánta, hogy ilyen készséges volt.

-          Lehet, hogy Ők emberek, de Én nem! – suttogta Seannak, és elfeketedtek a szemei.

-          Milyen érdekes egybeesés, Én sem! – szólt Eleanor a fák árnyékából kilépve. A nő és az Árny fegyvere egyszerre lendült a másik felé, de a vámpír volt a gyorsabb. Csakhogy főnökük elvesztése után, az emberek is célba vették Eleanort. Sean, kapva a lehetőségen, hogy minden figyelem partnerére irányult, könyökével betörte az egyik támadó orrát, és beletérdelt egy másik gyomrába. Csakhogy, egy valamivel, nem számoltak. Az idő múlásával.

Az ég alja vörösre váltott és Eleanorban megfagyott a vér. A Hajnal! El kell tűnnie! Sean is észrevette, hogy túl sokáig voltak kint, nem is tűnt olyan fontosnak az éjszaka, hogy az órát figyeljék. A nő egy fa árnyékába ugrott, de ez csak rövid ideig megoldás. A férfi, oda akart rohanni hozzá, de túl sokáig habozott, támadói megnövekedett ellenszenvvel rontottak rá. A fény mindent átölelt. Egy furgon érkezett és az ablakából egy gépfegyver csöve szegeződött a vámpírra. A létfenntartó ösztöne véres harcot vívott a tudatával a saját és Sean élete miatt. Ha nem megy el, meghal, ha kimegy a napra Seanért, meghal, nem hagyhatja, hogy…. A gyenge szél meglibbentette a fa leveleit, így a korai sugarak a bőrébe martak, közvetlenül utána  a gépfegyver golyói is. A hezitálás megölheti, nem eshet össze, mert akkor vége mindennek! Meg kell menteni Seant, aki már a távolodó furgon hátuljában fekszik egy pisztollyal a tarkóján. Még nem tudja megmenteni! Még nem! Fuss!

 

Akármennyire sietett a sebei és az egyre erősebb napsugárzás lelassította. Isteni megváltásként érte, a fák között feltűnő raktár épület. Magára rántotta az ajtót, és a besötétített ablakok végre enyhülést ígértek neki. Csakhogy túlságosan sok sebe van, túl gyenge. Vérre van szüksége, különben meghal, és azzal Sean halálos ítéletét is aláírja, talán már nem él. Lehet, hogy kudarcot vallott? Nem, még nem. Tudja. Remeg az éhségtől. Hol találna itt bármit, ami kielégítheti a „vadat”?  Hova vitték a férfit? Miért dolgoznak az Árnyak emberekkel? Vajon tudják, hogy ki pénzeli Őket? Tudják, hogy ki ő, és hogy Sean ki? Biztos nem. Átkozott Napfény!  Börtönbe zárja és nem tud segíteni neki. Sean tarts ki!

 

Deja vu! Gondolta Sean, egy székhez kötözve, ébredve, sajgó fejjel. Csakhogy most, fogalma sincs, hogy hol van. Szétnézett, és épp az orrát kötözték be annak, akinek pont ő törte be.

-          Fáj mi? – minek dumál, pedig most nem is részeg.

-          Bit beszélsz? Bit képzelsz Bagadról? – dünnyögte a sérült.

-          Ti ugye emberek vagytok?

-          Tessék? Mik lennénk? – mondta egy másik.

-          Semmi, csak jólesik a változatosság. Hol vagyunk?

-          Jobban teszed, ha befogod!

-          Miért? Csak nem zavarlak titeket? – odarohant hozzá, és majdnem fellökte székestől, de ő meg sem rezzent. Úgy tűnik, kezd hozzá edződni.

-          A társaink, a barátaink ott haltak meg abban az átkozott erdőben, mert valami, szétszaggatta őket! És Te még itt jó pofizol?

-          Nemtom miért szeret szaggatni? Ez a hobbija!

-          Mivan?

-          A csaj, aki velem volt. Tudod, ő egy vámpír, ja, én is így néztem, de miután, rám hajítottak az Árnyak, akik a ti főnökeitek is, a saját ajtómat, azóta, kicsit belekerültem ebbe, és szerintem mind jobban járnánk, ha most elengednétek, mert ha megjönnek, akikre gondolok, akkor ti meghaltok, és Én is, de ezt csak úgy mellékesen mondom.

-          Hallgass! Lehet, hogy nagyobbat húztunk rád, mint kellett volna, de szívesen megismétlem!

-          Lehet, de igazat mondok!

-          Elég, különben… - hatalmas dörrenéssel egy kapu nyílt ki és sokat jöttek. Sean nyelt egyet, mert tudta, hogy kik, vagyis, hogy mik. Egy férfi jött elől fekete haja volt, markáns arca, és már tuti látta valahol.

-          Mi a franc volt az ott? Valami ránk támadt, és rengetegen meghaltak!

-          Kérdezd őt. - és Sean felé bökött. Meg sem állt, míg el nem érte, egész közel hajolt hozzá, annyira hogy Ő próbált hátrébb dőlni.

-          Össze-vissza hadovál mindenféle vámpírról!

-          Vámpír? Akkor ő azért nincs itt ugye? Kicsit megperzselődött, ha jól gondolom. – Sean tekintete jeges lett.

-          Vámpír?

-          Én mondtam. – segítségül nézett a férfire, mert remélte, hogy ha ezt elhiszi, akkor a meséje többi részét is. Úgy tűnik igen, mert lassan a fegyveréért nyúlt.

-          Azt nem ajánlom. – Ő viszont elővette a sajátját, és egyenesen a szívébe lőtt, Sean félrekapta a tekintetét.

-          A többit is, nincs szükségünk szemtanukra. – így is tettek. A férfi hallotta, ahogy távolabbi folyosókon felkiáltanak, majd elhallgatnak emberek.

-          És most, tudod, milyen régen keresünk?

-          Sejtem.

-          Miféle vámpír volt veled?

-          Az a vérszívófajta. – sziszegte Sean. A férfi elnevette magát.

-          Ilyet még nem láttam. Általában rimánkodnak az életükért, de te szemtelenkedsz.

-          És még nem hallott mindent! – az Árny, megragadta a torkát.

-          Azért vagyok rá kíváncsi, mert a Boszorkány-kőrből jövünk, és mint gondolom, tudod, nincs ott minden rendben.

-          Mire gondol?

-          Válaszolj! Tagja a Fény Rendjének ugye? Biztos! Melyik az? Melyik?

-          Egy nő az. – Sean a válaszolóra nézett. Ő is nő volt, nem is akármilyen.

-          Honnan veszed? – felemelte a kezében rejtőző sálat és ernyőt.

-          Ez elég egyértelművé teszi. – válaszolta a nő.

-          Ezzel leszűkült a kör. De melyik?

-          Majd Én kiszedem belőle, ha megengeded? – odasimult hozzá, majd ahogy a férfi hátrébb lépett, a nő Sean ölébe ült.

-          Szia! – hosszú szőke haja volt, és valóban az a nő, aki után, mindenki megfordul.

-          Nem segítenél ki minket? Akkor talán Én is tehetek érted valamit.

-          Elintézed, hogy ne öljenek meg? Azt kétlem.

-          Valóban, de a férfi, aki mögöttem áll, igen tehetséges, és meglepően nagy örömmel tud embereket élve kibelezni. Azt el tudom intézni, hogy egy szimpla nyakkitöréssel megúszd.

-          Kedves.

-          Nem vagyunk mi olyan barbárok, mint hiszed.

-          A családom a sírban nem ezt mondaná.

-          Te is ott lennél fiacskám, ha az a vámpír nem akadályozza meg. – mondta az előbbi férfi.

-          Bosszantó lehet!

-          Nem is sejted mennyire. Huszonöt éve várom, hogy a kezeim közé kaphassalak. – Sean elfehéredett. Szóval nem a mostani eseményekről beszél. Tehát innen volt ismerős. Ez az ember, vagyis Árny, ölte meg a szüleit!

-          Milyen vámpír? – a férfi elmosolyodott a döbbenetén.

-          Szóval nem emlékszel? Igaz, még nagyon kicsi voltál, az anyád mindent meg tett volna, hogy te túléld, sajnos, neki nem sikerült. – a korábbi döbbenet, és félelem egy pillanat alatt olyan messzire került, hogy talán, már nem is találnak vissza. Sean színtiszta gyűlöletet érzett magában.

-          Jó! A gyűlölet jó, de a fájdalmat ez sem csökkenti, viszont az vigasztaljon, hogy hamarosan találkoztok. Nagyon szoros kapocs fűz a vámpírokhoz úgy látom. A mostani, sok gondot okozott nekünk, talán Ő is annyira ragaszkodik hozzád, hogy megtaláljon. Addig nem ölünk meg. Viszont ha felbukkan, előtte vágjuk fel az ereidet! – Sean remegett az elfojtott feszültségtől. Tudta, ha Eleanor túlélte, akkor meg fogja keresni. Azt viszont nem, hogy utána mi lesz.

 

Ez mi? Eleanor érezte, hogy teste a végletekig kimerült, mert sebei túl súlyosak voltak, hogy a máskor normális gyors gyógyulást véghezvigye, csak saját energia tartalékait éli fel, de így hamarosan elpusztul. Ennie kell! Minél hamarabb, de még az apróbb rágcsálok is elmenekültek, ahogy ő megjött, mert érezték a ragadozó jelenlétét, de most nem elégíthetik ki. Most valami nagyobbra van szüksége, és meg is jött. Már régóta figyeli, a távolból jövő hangokat, és főleg a szagokat, azt az édes illatot, és most ide is ért. A menedék az mindenkinek menedék, akár vadász, akár préda.

-          Mi a franc volt az? Meg sem látszott rajta, mikor rálőttünk! – léptek be a raktárba a rémült erdei rajtaütők, megcsappant létszámmal.

-          Nem tudom. De miért hagytak itt minket? Hallottam, hogy elhajt a kocsi.

-          Szerintem azt hitték, hogy meghaltunk. – Nem tévedtek sokat, gondolta Eleanor. Nem kérdezett, és nem is habozott, azonnal az árnyékba rántotta az egyiket, akinek még nyikkanásnyi időt sem hagyott. Ha akarná, se tudná magát, most visszafogni. Az ösztönei uralják a testét és a gondolatait is. Olyan sebesen vette vérét a férfinak, hogy még szinte az ízét sem érezte, csak nyelt és telt. Megkönnyebbüléssel töltötte el, ahogy az éltető nedű testet cserél, és mind lőtt, mind égési sebei forrtak össze. Gyorsan végzett a férfival, akit még Ő maga sebesített meg, mielőtt, Sean segítségére sietett, a zsákmányolt fegyverrel, de még nem lakott jól. A másik férfi megfagyott a félelemtől, ahogy halott társa teste pont elé pottyant a plafonról. Azonnal, mint az őrült fegyverével a vakvilágba lőtt, mindenhova, ahol rezzenést látott, de csak a falakat találta el.

-          Mi a fene vagy Te? – kiáltotta a sötét sarkoknak.

-          Biztos tudni akarod? – suttogta a fülébe hátulról, mielőtt fogai a nyakába mélyedtek volna. Régen ivott utoljára emberi vért, és a várt hatás nem maradt el. Testét, újra erő járta át. Egy cseppet sem hagyott bűnözők ereiben, mindre szüksége van, ha Sean után akar menni. Már csak várnia kell az estére.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.