Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13. fejezet

2010.12.07

Sean, kétségbeesve pörgette a fejében a menekülési terv kézikönyveit, de egyik sem bizonyult volna sikeresnek, a csuklójai, már sajogtak, ahogy próbált megszabadulni béklyóitól. Addig minden rendben, hogy lereszeli a kezeit, mert a kötél nem engedet, de utána még ki kéne jutnia, és el, a fogva tartóitól, ami, nos, kicsit problémás, mert olyan érzékeik vannak, hogy még a legkisebb változást is azonnal észreveszik. A legjobban, mégis az aggasztotta, hogy közelgett az éjszaka. Tudta, hogy ahogy a Nap, lebukik a horizont mögött, Eleanor elindul megkeresni, és hamar megtalálja, mint az előző este. Tudta, hogy nagyon jó harcos, már tanúbizonyságot nyert róla, és a kegyetlenségéről is, ami most nem tűnt olyan ridegnek, miután közelebbről megismert néhány Árnyat. 

A vezetőjük, ki hitte volna, hogy nekik is van, de mégis, Zasha, Sean közeli ismerőse. Egy idős vámpír testét birtokolja, aki néha képes visszavenni a teste feletti uralmat, de nem elég hosszú időre, a benne élő Árny ugyanis szintén erős. Élvezi, hogy újra és újra leigázhatja a tudatát, szereti éreztetni vele, hogy Ő az erősebb, de Sean tud, már annyit a vámpírokról, hogy úgyse adja fel soha a próbálkozást, és már az Árnyakról is annyit, hogy Ők meg akkor sem hagyják, hogy győzzön. A füstlények, a test nevét veszik fel, mivel nekik nincs, Ők egymás energiája által ismerték fel a másikat. Szóval az idős vámpír, tudta, hogy a férfi, akinek a vérének a szaga mindent betölt, egy Titkok Őrzője, de képtelen tenni azért, hogy az életét mentse. Mindennek tudatában van, amit az Árny a testével tesz, de csak külső szemlélőként.

- Szerintem nem kéne kifárasztanod magad. – Roxan. Az angyali külső mögött a legsötétebb belső rejlik, amit Sean sosem akart volna megismerni, ha teheti. – Az esti műsorra frissnek kell lenned, úgy lesz vicces.

- Miért gondolom, hogy Én nem fogok olyan sokat szórakozni?

- Te okos fiú vagy. Mond, milyen az a vámpír?

- Majd megtudod, ha keresztülszúrja a szíved.

- Drágám, azt meg is kell érni! – gonosz mosoly húzódott a gyönyörű göndör szőke hajjal keretezett arcon. Így nem volt annyira vonzó. Ő egy emberben talált magának menedéket, nem titkolta, hogy azért, mert megtetszett neki a külseje. Újra az ölébe ült, és karjaival átölelte a nyakát, élvezte, hogy Sean próbál elhúzódni.

- Úgy bízol abban a vámpírban! Miért? Ne mond, hogy még nem próbálta átharapni a torkod?

- Én inkább arra lenné, kíváncsi, hogy míg róluk és a vérfarkasokról olyan sok rossz hír röppent fel addig rólatok addig nem is hallottam, míg meg nem akartatok ölni?

- Remek kérdés! Mondom, hogy okos vagy. Nos, azért, mert mi terjesztjük őket. Ha rájuk figyelnek, és nem ránk, akkor szépen tevékenykedhetünk az árnyékba vonulva, míg a bátor és önfeláldozó emberek irtják Őket. De most őszintén, Te is szívesen karóra húznád őket is, meg a bundásokat is. Borzasztó személyiségük van!

- Eddig, Ti sem nyűgöztetek le, a bájotokkal.

- Mert nem ismersz olyan régóta, és…

- …És nem is foglak sokáig.

- Érted Te a lényeget! – hideg ellenszenv ült a férfi tekintetében. – De most tényleg! Milyen az a vámpír?

- Miért nem kérdezed meg azoktól, akik a Boszorkány-körben tevékenykedtek? Tényleg, most jut eszembe! Mind meghaltak! Pech! – most a nő szemébe ült ki a megvetés. – Szerintem ahelyett, hogy engem nyaggatsz, te is inkább húzd be füled-farkad, és menekülj, mielőtt, a vámpír ideér, és apró darabokra szaggat, mint a barátnőidet, akiket rám küldtek. – blöff, és arrogancia, hátha bejön, pont, ahogy a nagyapjától tanulta. Úgy tűnik igen, mert Roxan, durcás képet vágva elment. Most kezdődhet újra a maratoni, kézkiszabadító művelet. Mielőtt belemelegedhetett volna, a nő visszajött, és újra az ölébe ült, csakhogy hozott magával valamit. Eleanor sálját akasztotta Sean nyakába, amit még a vérfarkasok királyától kapott. Egyik kezében összefogta és magához rántotta annál fogva a férfit.

- Nagyon keveset tudsz még a fajunkról, ember! Mi nem arról vagyunk híresek, hogy megfutamodunk, hamarosan rá fogsz jönni, hogy mi a védjegyünk. Közeledik az Alkony. Mi olyan különleges abban a vámpírban, hogy ennyire véded? Ha nem volnál az aki, kérdés nélkül a nyakadba mélyesztené azokat a híres agyarait. Ő is olyan, mint a többi. Egy átkozott vérszívó!

- Lehet, de legalább tudom róla, hogy írtja az olyanokat, mint Te! – a csuklójára hurkolva, megszorította a sálat.

- Az olyanok, mint Én, sec-perc alatt elintézzük az olyanokat, mint Te. – még egyszer a meghurkolta a sálat, megfosztva Seant a levegőtől. Reflexből megrántotta a kezeit, és a kötél belemélyedt, felsebzett csuklójába. Lassan kezdte elveszteni az eszméletét, mire hirtelen meglazult a szorítás.

- Elég Roxan! Nem kaptál engedélyt erre! – köhögő roham nyitotta meg újra a légjáratait. Felnézve egy nő ált előtte rövidre nyírt, festett vörös volt, olyan megjelenése volt, mint egy arisztokrata dominának. Alapvetően nemes jellegei mellett megértő összhangban brutális Énje is jól megfért.

- Ha Zasha megtudja, annyi a bájos testednek! – Roxan a földön feküdt, ahova az előbb a másik nő, aki láthatóan magasabb állt a ranglétrán, jól irányzott pofonja tette.

- Ezt nem teheted Lena! Meg kellett leckéztetni az…

- Hallgass semmirekellő! Te itt nem döntesz, és Te itt engedély nélkül nem teszel semmit! Ha igen, következményei lesznek! Értetted? – Roxan gyűlölködő pillantásokat vetett felé. – ÉRTETTED?

- Igen!

- Jó kislány! – Sean nem mert hozzá fűzni semmit, pedig lett volna mit, és jól tette, hogy hallgatott. Mind a két nő elment, így újra magára maradt a gondolataival, amik, újra és újra Eleanorhoz vándoroltak. Tudta, hogy a lehető legjobb harcos, de rengeteg Árny járkál fel s alá, Ő rá várva, és lehet, hogy a tömeg, felülemelkedik a harci tudáson. 

 

 

 

Akármennyire erőlködött, mégsem volt képes kiszabadulni, nemhogy az épületből, de még a kezeit sem tudta meglazítani. Csak annyit ért el, hogy szép kis vértócsa gyűlt össze a széke alatt. Annyira lefoglalta saját életének mentési kísérletei, hogy alig vette észre, hogy valaki elé állt. Baljósan felnézett és új barátja Roxan állt előtte, aki jó szokását megtartva megint az ölébe ült, csakhogy a vállán érezte valaki másnak is a kezét. Felnézve a korábbi nőt látta, Lenát.

-          De meg vagy lepődve, fiam. – szólt Zasha, Roxan mögül.  – Itt az idő!- mondta sejtelmesen, és Sean az ablak fele nézett ahol, vörös sugarakkal köszönt be az Alkony. Azonnal elsápadt.

-          Jaj, ne ijedj meg! Ha minden igaz hamar vége lesz. – duruzsolta a szőke démon az öléből, ahogy a pólóját kezdte tépkedni. A férfi összeráncolta a szemöldökét, nem tudta, mit csinálhat.

-          Persze, ez sosem biztos. – Lena lehúzta a még a nyakában pihenő sálat.

-          Ha annyira ragaszkodik hozzád az a vámpír, mint ahogy Te hozzá, akkor eljön, és megment, legalábbis megpróbálja. – ezzel a pólódarabot a szájába tömte, és Lena hátulról a sállal bekötötte a száját, és a tarkóján szorosan összecsomózta. Nem tudott, megszólalni a nyelvét lenyomó anyagdarabtól. Jeges rémület futott végig a testén a tehetetlenségétől.

-          Csak a biztonság kedvéért, nehogy rossz dolgok csússzanak ki a szádon. – mondta Zasha. – Mindenki a helyére! – mielőtt Ő is eltűnt volna, még megragadta a széket, és háttal az ajtónak fordította.

-          Légy jó kisfiú, úgy, mint régen, emlékszel? Maradj csendben, míg a felnőttek elintézik a dolgukat. – szeme feketére váltott és a sötétbe veszett. Minden lámpa kihunyt, csak egy maradt égve, pont felette. A csali a helyén a csapda megfeszítve, már csak az egér hiányzik, de már úton van.

Egy régi emlék éledt fel benne újra, de mostani tudásával, minden új értelmet nyert.

A családja. Egy autóban ültek, épp hazafelé mentek, valami rokonlátogatásból. Késő este volt már, egy öt éves fiúnak régen aludnia kéne.

- Sean! Ne küszködj! Feküdj le, soká lesz, még mire hazaérünk.

- Miért laknak ilyen messze a nagynénédék? És miért beszélnek ilyen sokat ilyen hülyeségekről?

- Richard! Ne előtte piszkáld a rokonaim!

- De Én nem vagyok álmos!

- Nem is kérdeztem. Aludj!

- De anya!

- Nyughass, mert visszafordulunk!

- Ne! – kiáltotta egyszerre apja és fia. Sharon elnevette magát.

- Sean mindannyiunk érdekében, halhass anyádra! – duzzogva elfeküdt az ülésen.

- Rosszak vagytok mindketten, tudjátok! – a szülők elnevették magukat. Meglepően hamar álomba szenderítette az autó ringása. Az riasztotta fel, mikor menydörgés szerű hangok záporoztak minden felől, és ahogy apja elkapta a kormányt legurult az ülések alá. Valami belerohant a kocsiba és anyja felkiáltott. Az első lövések az autót épp előző másik kocsiból érkeztek és egyenesen az apjába fúródtak, reflexből, hogy eltávolodjanak tőle, félre rántotta a volánt, csakhogy így a szembe oldali kocsi rohant beléjük, egyenesen, a vezető melletti ülésben ülő Sharonba. Ettől 180 fokos fordulatot tettek. Richard a kormányra borult, több sebből vérzett. Sean a padlón reszketett, nem értette, hogy mi történt. Kocsi ajtók csapódását hallotta, majd látta, hogy apja valamiért benyúlt az ülése alá. Kiáltások szűrődtek be, lövések, majd minden elnémult… Síri csend lett úrrá, az elhagyatott hegyi úton. Sean felnézett, és az ajtó helyén egy férfi állt. Őt nézte. Összehúzta magát, rettegett.

- Sean, ne félj, vigyázok rád! – mondta csendesen az idegen. Mély, nyugodt hangja volt. Lassan bemászott a kocsiba, érte, de egy pillanatra lefagyott. Enyhén oldalra pillantott, és Richard Marquess pisztolyával nézett farkasszemet. Egyik sem szólt a másikhoz. Ahogy a férfit elhagyta az ereje, úgy ereszkedett egyre lejjebb a keze is, végül lehullt, pont Sean elé.

- Gyere, gyorsan. – Amúgy is élénk kék szemei, most még kékebbek lettek, megragadta a derekánál és kirántotta a megpördült autóból, amibe egy másik szaladt bele.

 - Nála van a fiú, megölni mind! – kiáltotta valaki. A megmentője karjai közül egy férfit látott fekete haja volt, és szemei is olyanok voltak, mint szíve, élettelen. Kabátjával elfedte a fiút, majd Sean gyomra a bokái közé került, mint a liftben, csak sokkal erősebben. A levegőbe emelkedtek, és a hangok egyre távolodtak. Minden messzire került, míg visszaszállt a saját, harmincéves testébe. Cseberből vederbe. Ki volt az a férfi? Az a vámpír?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.