Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


24. fejezet

2011.08.16

-          Nagyon reménykedtem benne, hogy azok az átkozott lények, nem tesznek benned kárt. És lám, itt vagy épen és egészségesen. – Sean dünnyögött valamit. – sajnálom, hogy csak ily soká tudtunk megtalálni, de elhiheted, hogy mikor hallottam, arról, hogy a saját otthonodban megtámadtak, azonnal indítottam, is az embereimet, csak mire odaértek, már hüllt helyed nem volt.

-          Ühüm.

-          Na, akkor azt hittem, mindennek vége. De szerencsére a szomszéd asszonyod, egyébként bűbájos teremtés, azt mondta magad akaratából mentél el. Akkor úgy gondoltam, így legalább nem találnak rád a Füstlények, viszont a mi dolgunk is megnehezítetted, alaposan. Képzelheted mit éltem át, mikor az embereim jelentették, hogy megtalálták az autód tele vérrel, és főleg mikor azonosítottak, hogy a tiéd a vér! Hogy sikerült ilyen jó állapotban kibírni ekkora vérveszteséget?

-          Semmiség.

-          Látszik, hogy Marquess vagy. Na, szóval. Akkor minden mozgósítható emberemet rád állítottam, de nem volt semmi eredménye, viszont mikor a minap azok az átkozott lények visszatértek a helyre ahol az autód volt, az ott hagyott emberek értesítették a központot, és a házad körül is hagytunk párat belőlük, így sikerült megszabadulnod azoktól az…

-          Átkozott lényektől.

-          Igen köszönöm. Sajnálom, hogy ilyen temérdek ideig voltál a foglyuk de..

-          Nem voltam a foglyuk.

-          Tessék?

-          Jól hallotta. Azt mondta mesél a nagyapámról. Kezdjük azzal, hogy, hogy szólította magát. mert az kimaradt még.

-          Te jóságos Szent Szűz. Milyen tiszteletlen vagyok. Igazad van. A nevem II. Teodor Brightmore Az Éj Őreinek Szövetségének vezetője. Annyira megörültem, hogy épen találtunk meg, hogy teljesen elhagyott az udvariasság. – a fickó a combjára csapott. – Tényleg olyan vagy, mint az őrnagy. – Sean kérdő tekintetére csak annyit mondott. – Adrian Marquess őrnagy.

-          Ha ezt Eleanor és Morgan megtudják. – elmosolyodott. Még ilyet! A nagyapja is tagja volt a Szövetségnek.

-          Kik a hölgyek?

-          Csak ismerősök. – sóhajtott Sean. – Bár már nincs semmi közöm hozzájuk.

-          Értem. Azt hiszem. Kérlek, mond el a fogva tartásod… vagyis az… utazásod részleteit.

-          Az nagyon hosszú.

-          Meghiszem azt. De mint tapasztaltam az őrnagytól, a Marquess família, nem a bőbeszédűségéről híres.

-          Nem volna baj, ha ezt elhalasztanánk. Nem túl sokat pihentem az elmúlt napokban.

-          Természetesen.

-          Egyébként hova megyünk?

-          A Szövetség főhadiszállása kicsit messze van. De a közelben van a repülő, amivel én is érkeztem, azzal megyünk tovább. Így hamar odaérünk. Viszont utána számon kérlek, minden részletről.

-          De maga is jön még nekem egy történettel, ha jól emlékszem.

-          Ez így tisztességes. – és a kezét nyújtotta a fiatalabbnak. Sean fogadta az erős markot. Furcsa újra emberek közt lenni. És tudni, talán végre biztonságban van. De ez badarság. Olyan már számára nincs többé. Az viszont biztos, hogy ha lecsukja a szemét, nem kell attól tartania, hogy átharapják a torkát.

 

A kocsiból egyből meglátta a kis charter gépet, ami tovább viszi őket, isten tudja hova, de bízott az öregben. Közel s távol rengeteg olyan egyenruhás volt, mint a házánál, spéci fegyverekkel és hatalmas kutyákkal. Nem volt túl gyakorlott kutya szakértő, de azért ezeket felismerte, nagyapja sokat mesélt ezekről a fajtákról. Az egyik, az Ír farkaskutya rettentő termetéről híres, szürke bundája van, kinézetre olyan, mint a középkorból maradt freskókon lévő ebek. Volt köztük angol masztiff, aminek olyan pofája van, amibe az ember nem szívesen tenné bele bármelyik végtagját is. Az előző éjszakai vonításhoz meglátta a hozzá tartozó kutyát. A véreb, nevét megcáfolva egyáltalán nem volt olyan ijesztő, mint az várnánk, de nem is ez volt a célja. Szaglása olyan erős, hogy még Morganre is rá tudna verni. És a számára legismertebb és legszebb Rhodéziai Ridgeback vagy afrikai oroszlánkutya. Régi emlékek éledtek fel benne, hisz neki is ilyen kutyája volt gyerekkorában. Nagyobb volt, mint Ő mégis képes volt pórázon vezetni erőlködés nélkül. Dariusnak hívták és bármit megtett volna fiatal gazdájáért. Ahogy Brightmore ment elől Sean a kutyákat figyelve követte. A vonyításra mind felkapták a fejüket, az egyik véreb orra jelzett, erre a többi kutya is izgatott lett. Tépték a láncot, amin gazdájuk tartotta őket, csaholtak és keresték a célpontot. Az emberek a fegyverükért nyúltak, mire az egyik oroszlánkutya kirántotta a pórázt és egyenesen Sean felé indult olyan erővel ugrott rá, hogy ledöntötte a lábáról, de nem mart bele. Bizonytalan volt, és csak az arcába morgott. A férfi kezdeti megdöbbenését legyűrve félelem nélkül tekintett vissza rá, és megfogva a nyakában logó láncot, lerángatta magáról, ebben az odaérő gazda is segített neki. A kutya nézte őt még morgott, de nem tudta hova tenni. Embereket nem bánthat, de túl erős volt a szag, hogy figyelmen kívül tudja hagyni, hogy talán ellenség. A jelenetet halálra váltan nézték, senki sem tudta mit csináljon. Sean zihálva feltápászkodott, megigazította a ruháját és azt mondta a kutyának:

- Érzed rajtam a szagukat, mi? – szavait csend követte, majd Brightmore hangosan nevetni kezdett.

- Nem tudom miért féltettelek annyira? Meg tudod Te védeni magad a bestiákkal szembe.

- Volt lehetőségem gyakorolni. – az öreg átkarolta a vállát és nevetve felvezette a gépre.

 

Az éjszaka adjon nektek otthont és rejteket. Leljetek benne biztonságot, mikor máshol nem találtok. Olyan sokszor jutott ez Eleanor eszébe az évszázadok során és most is ez a gondolat járt a fejében, ahogy szinte érintette az őket levadászni készülő Szövetségi katonákat. Fogalma sincs róla honnan vette ezeket a szavakat. Annyira egyszerű lett volna párat elkapni közülük, de valami mégis visszafogta. Érezte, hogy Morgan a nyomában van, mégis egy pillanatra megállt, és a vérfarkas alig tudta kikerülni.

-          Mit csinálsz, Te túlméretezett kullancs? – golyók röpködtek mindenfele, de a susnya, eltakarta őket. Visszafordult, de az ajtóban nem állt senki. Miért hitte, hogy talán figyeli. Nehezen vette rá magát, hogy újra induljon, de végül karcolás, és emberi áldozat nélkül jutottak ki. Mikor úgy gondolták talán elég messze vannak az ellenségtől megálltak. Nem váltottak túl sok szót, csak épp, amit muszáj volt.

-          Elválunk.

-          Rendben.

-          Akkor, Ég veled!

-          Pá. Te szerencsétlen! – tette hozzá Morgan, de a vámpír nem tudta mire vélni. Egyik az egyik irányba, másik a másikba. A kutyák hamar elvesztették a szagukat.  

 

Teodor Brightmore ébresztette a repülőn elszunnyadó Seant. A pár óra alvás több volt, mint amit az elmúlt napokban összesen tudott pihenni mégis sokkal fáradtabbnak érezte magát ébredés után, mint elalvás előtt.

-          Megérkeztünk. – rázta meg a férfi vállát. Repülőről le, kocsiba be. Már elszokott a gépjárművektől. Az Air Eleanor légitársaságtól már törzs utas kártyát is igényelhetne, ha még olyan viszonyban lennének, emlékeztette magát, így mosolya, ahogy jött, úgy hervadt is le. Majdnem újra elbóbiskolt mire az autó végre megállt. Egy hatalmas házhoz fordultak be, és a hátsó udvarában parkolt le az autó. Ahogy kiszállt gyors terepszemlét végzett. Hatalmas viktoriánus stílusú épület, vörös téglás fala vadszőlővel volt befuttatva. Előtte rengeteg autó állt, terepjárók minden mennyiségben, de egy kocsi kirítt közüle.

-          Az ott az Én autóm? – kérdezte.

-          Igen. Miután megtaláltuk ide hozattam. – Sean odasétált és a fehér kocsi oldalára vér száradt rá. Úgy nézte, hogy valószínűleg ő kente szét mikor kihajolt belőle, miért is, ja, hányni. Kinyitotta és az ülés egy merő fekete volt az alvadt vértől.

-          Rád férne egy mosás, cimbora. – majd eszébe jutott valami és betérdelt az ülésre átnyúlt és kinyitotta a kesztyűtartót. Üres volt, de teljesen. Semmi nem volt benne.

-          Nem volt valami a kesztyűtartóban? – egyre idegesebb lett, de próbált nyugodtnak tűnni.

-          Mit kérdeztél?

-          A kesztyűtartó. Üres volt mikor… idekerült?

-          Dehogy. Mi vettünk ki belőle mindent.

-          És hol vannak?

-          Volt benne valami fontos?

-          Talán. Megmutatná?

-          Persze! Ez csak természetes. Gyere velem, egyúttal megmutatom neked gyönyörű Főhadiszállásunkat. – az idegenvezetésből semmit sem látott vagy hallott egyre jobban foglalkoztatta, hogy hol lehet a könyve.

-          És ez az irodám. Szerény, szerény, de nekem megfelel. – akkora terem volt, hogy hajdanába bálokat tarthattak benne, de ezt most nem kommentálta Sean.

-          És a cuccaim? Itt vannak?

-          Milyen cuccok? – azt hitte mindjárt ordítani fog, de vissza fogta magát.

-          Az udvaron beszéltünk róla. Amik a kocsiban voltak. A cuccaim!

-          Jaj! Már emlékszem! – kihúzott egy fiókot a bálna méretű íróasztalból és egy zacskót vett ki.

-          Ezek azok? – Sean kirázta az asztalra és azt hitte elájul. A könyv nem volt közte. Te jó ég! Hol lehet? Ki vihette el, Ki…

-          Jaj, de ostoba vagyok. Ez kimaradt. - és egy másik fiókot húzott ki. Ki vett belőle valamit, és Sean felé nyújtott egy apró bőrkötésű könyvet. A férfi úgy kapott felé, mint egy őrült.  

-          Azt hittem elhagytam.

-          Ezt már láttam az Őrnagynál is. Azért tettem külön. Tudom, hogy ez eléggé, fontos.

-          Nem tudom. Csak egy könyv. – próbálta jelentéktelenné tenni az előbbi kirohanását.

-          Beszélhetnénk kicsit?

-          Persze.

-          El kell mondanom valamit. Tudod, vannak dolgok, amik nagyobbak, mint először tűnnek. Te egy nagy kör része vagy. Az egész családod a vérvonalad azért született, hogy…

-          Rájöjjünk, hogy kell elpusztítani az Árnyakat, hogy ezzel egyensúlyt hozzunk a világba. – Csend.

-          Te ezt honnan tudod? Az őrnagy mondta el?

-          Nem. 

-          Akkor?

-          Ez kicsit bonyolult és látom, a hozzáállása nem túl pozitív a vámpírokhoz, így lehet kicsit megdöbbentő lesz.

-          Miben függ ez össze velük?

-          Hogy Ők mondták el. – újabb és hosszabb csend. Az idős férfi csak bámult maga elé.

-          Miért tennének ilyet?

-          Nem fordult még elő, hogy az átkozott lények olyan dolgot tegyenek, ami azelőtt nem volt megszokott? – a férfi egy darabig fürkészte Sean arcát, majd maga elé meredt. Túl sokáig

-          Mindig történnek olyan dolgok, amik az előtt nem voltak. Ez a változás. De ez reméljük jó lesz. – kopogtak az ajtón. Brightmre Seanra nézett, aki intett, hogy csak nyugodtan.

-          Sir Brightmore? Jaj, bocsásson meg.

-          Semmi baj, Reynolds Őrmester. Miért keresett? – egy darabig habozott az idegen miatt, majd ahogy látta, hogy főnöke várja a mondandóját, ezért folytatta.

-          Most kaptam kézbe egy jelentést, ami az egyik, az országban működő vámpír találkozóhellyel kapcsolatban érkezett.

-          És mi áll benne?

-          A helyi kirendeltségünknek feltűnt, hogy megszűnt a mozgás a helyen, ezért behatoltak.

-          És? Mit találtak.

-          Elpusztult vámpírokat. Sokat. És egyéb holttesteket.

-          Egyéb? – kérdezte meg Sean. A férfi furcsán nézett rá, de Brightmore intett, hogy fejtse ki.

-          Nem tudni, hogy emberek, Füstlények, vagy vérfarkasok. Az csak későbbi vizsgálatokból lehet tudni.

-          Értem. És mit gondol mi válthatta ki ezt a vérontást? – kérdezte az öreg.

-          Nem tudni. Nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni.

-          Megkérdezhetem, melyik ez a hely? De... csak ha nem probléma. – tette hozzá Sean a férfi, pillantása miatt.

-          Őrmester? – szólt Brightmore, a férfi szó nélkül belelapozott a jelentésbe, majd nem sokkal később azt mondta.

-          Boszorkány-körként ismert. – Sean megdörzsölte a homlokát és sóhajtott egyet.

-          Sean?

-          Pillanat, számolok. Kb. négy napja történt ez az eset? – a férfi újra lapozott párat, és meglepet képpel nézett rá.

-          Igen. Honnan tudja?

-          Mit szólnál, hogy ha azt a mesét, amit ígértél most mondanád el.

-          Sejtettem, hogy ezt fogja mondani. – mondta Sean.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.