Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


58. fejezet

2013.05.23

 

A lány csak szaladt az üres folyosókon, néha nekitántorodott a falnak, mivel könnyfátylán át nem tudta felmérni merre tart, mi kerül az útjába, de nem érdekelte, csak rohant tovább. Kétszer eltévedt, de végül megtalálta a szobáját és berontott, az ajtaját bezárta, és az ágyára vetődött. Takaróját a fejére húzta és a párnába szorította arcát. Egyetlen remegő, puha textilkupac lett belőle. Miért történik mindig ez velem? Miért kell, hogy mindig így legyen? Légzése néha kezdett lelassulni, szipogása enyhült, de akkor újra eszébe jutott. Miért védte? Miért nem hagyta, hogy elmondjam? De elfogom! Erről tudnia kell apának! És Tomnak! Főleg neki. Szétrúgja mindkettő seggét! Mindháromét. Seanét is. Ő is kapni fog érte. Meg is érdemli! Elég régóta tudta, hogy Reynolds és Graham milyen viszonyban van egymással, de azért erre nem gondolt. Vajon mit tudhatott meg eddig Graham? Vagy mit akar megtudni? És vajon Reynolds sejt valamit? Aszerint a férfi szerint, igen. Hol lehet most? Szólnom kell neki mindenképp! Sean. Miért nem állt ki mellettem? Félt? De mitől? Végig gondolta az eddigi találkozásaikat és most újra régi ellenszenve kezdett erőre kapni a férfi iránt. Felpattant az ágyról és a fürdőszobájába szaladt. Belenézett a tükörbe és szánalmasnak látta magát. Miért sírok? Azonnal megnyitotta a csapott és hideg vízzel megmosta az arcát. Érezte ahogy a cseppek végigfolynak arcán és újra a tükörképére nézett. Vajon mit csinálhat Sean? Ott van még? Számon kéri azt a férfit? Nem. Ő a barátom! Hallotta a férfi hangján. Újra eleredtek a könnyei.

  • Te seggfej! - kiáltotta. - Miért? MIÉRT?

Nem tudott választ találni rá. Már nagyon megkedvelte, de Ő mégsem tett semmit érte. Csak azt a férfit védte.

  • Milyen barát az ilyen? - kérdezte újra hangosan, de most senki sem válaszolt neki.

Visszament a szobájába és leült az ágyra majd felpattant. Ide-oda sétálgatott, mint a ketrecbe zárt vadállat, és valóban úgy is érezte magát. Mit tegyek most? Feldobjam őket? Igen! De akkor Sean is megütheti a bokáját. Na és? Ő akarta magának! Grahamat le kell állítani. De nem akart ártani a férfinak. Ő jött és segített neki, kérdés nélkül, hátsószándék nélkül, ok nélkül. Vagy... Mégsem? Ilyen ostoba lennék? De Ő is meglepődött mikor meglátta Grahamat és az árulót. Mégsem tett semmit. Muszáj beszélnem vele! Azonnal megindult az ajtaja felé. De mi van, ha... Ha még nincs a szobájában, vagy ha még azzal a másikkal beszél, vagy ha... vele futok össze. A keze a kilincset szorította és nem tudta mit csináljon. Érezte, hogy újra elöntik a könnyek, de mégsem tudott mit tenni. Tehetetlensége megbénította. Ahogy a könnyek rázták, válláról ráterjedt kezére is, és a kilincs és az ajtó már rezgett. Úgy tűnt neki, hogy a szobai is átveszi érelmei terhét és az egész épület is vele imbolygott. Megszédült ettől a gondolattól. Ekkor... kopogtak. Várt, nem hitt a fülének, de megismétlődött. Úgy tépte fel az ajtót, mint egy eszelős.

  • Sean...! - de hirtelen megtorpant, mert nem várt személy állt előtte. - Te?

 

  • A francba Sean tudom, hogy tudod! - kezdődött egy veszekedés a kastély másik részében, mélyen a föld alatt, egy helyen, ahonnan semmi sem hallatszik ki, hisz ezért lett létrehozva. Egy helyen ahol az emberek szabadjára engedhették minden bennük felgyülemlett feszültséget, és ekkor ez a két férfi, pont ezt akarta.

  • Tudom? Na és mit? - kérdezte, flegmán az érintett.

  • Ne hisztizz már, mint egy szűzlány! - kiáltotta a francia.

  • Akkor mit csináljak, verjem be a képed?

  • Azt úgysem tudnád! - mondta mosolyogva Larré, de Sean karja után kapott, mikor az elindult. - Várj már! - de az kitépte a karját a kezéből.

  • Ugyan mire?

  • Engem mire kértél, mire várjak?

  • Felejtsd el! Már nem aktuális. - mondta lemondóan Sean. Meg kell keresnem Sloant. Meg kell neki magyaráznom, hogy... mit is? Mit mondhatnék ezek után? Arca még most is égett a pofonjától. Megérdemelte. Fogalma sem volt hol keresse, de remélte el tudja csípni valahol. Nem ezt érdemli. Ahogy megpróbált kiviharzani a lőtérről, Chris sokadjára is az útjába állt, és folytatta...

  • Legalább hallgass végig...

  • Most tettem meg! - ordította Sean. Most nem kellett lehalkítania magát.

  • És mit mondtam? Semmit!

  • Mit tudtál volna?

  • Hát tudtam volna elhiheted! Te nem érted!

  • Mit kéne értenem? Egyébként sem mondtam neked semmit amit, eltudtál volna mondani.

  • Azt egy szóval sem említettem, hogy mondtad. Viszont máshogy... - fenntartotta a hangsúlyt, jelezve, tényleg van olyan amit tudhat.

  • Emlékszel, mit kérdeztem az előbb? - kezdte halkan Sean, a francia elgondolkozott, de mire rájött volna, már a földön feküdt, és azt próbálta kideríteni barátja eltörte-e az állkapcsát.

  • Ezt megérdemeltem. - nem tört el.

  • Kotródj innen! - mondta Sean, szinte morogva, ahogy a francia újra elé ugrott, meggátolva a távozásban.

  • Nem! Míg el nem magyaráztam!

  • Azt hiszed, ezt kidumálhatod? - kérdezte hitetlenkedve a sértett.

  • Én... meg szeretném próbálni. - Chriss hangja esdeklő lett. - Kérlek, hallgass végig!

  • Ez nem ilyen egyszerű!

  • Tessék? - már látta a mozdulatában, hogy újra meg akarja ütni, de most ösztönösen elhajolt, csakhogy... Sean megragadta a ruháját és a gyomrába térdelt, majd kicsavarta a karját és a földhöz vágta. Mindketten ziháltak. - Ezt muszáj volt?

  • Igen. Jobban mint eddig bármit!

  • Oké! Felkelhetek, vagy még belém rúgsz párszor? Most mond, mert később nem fogom már hagyni magam. - Szavait nehezen tudta világra szülni, mert alig kapott levegőt, de végül Larré hatalmasat sóhajtott, mert Sean elnevette magát szavaitól. Úgy érezte, most már nem fogja megütni, vagyis inkább remélte.

  • Mi a franc volt ez Chris? - kérdezte az előtte fekvő barátjától.

  • Mondhatnám, hogy... ez nem az aminek látszik, de akkor hazudnék. Pontosan az volt, aminek tűnt.

  • És miért?

  • Na ez a rettenő jó kérdés!

 

  • Te meg mit keresel itt? - kérdezte döbbenten a lány az ajtaja előtt álló férfitól.

  • Én... Én... Láttam, hogy... - Sloan a nyakába ugrott és újra eleredtek a könnyei.

  • Ó Larry! Mit csináljak most? - zokogta a lány.

  • Először is menjünk be. Frusztráló a kamera ezen végén lenni. - mondta, miközben félve nézett szét a folyosón. A lány hüppögve bólintott, és belépett a szobájába utat engedve a férfinak. Ahogy beléptek Sloan az ágyához ment leült, de Larry az ajtónál maradt és kezeit tördelte.

  • Mindent láttál?

  • Aha.

  • És?

  • És? Mit szeretnél tudni?

  • Te küldted az sms-t, ugye?

  • Aha.

  • Miért?

  • Mert megláttak volna titeket.

  • De miért? - most már tényleg nem értette a férfi.

  • Azt mondtad, ne szóljak senkinek rólatok. Tudod milyen nehéz belenézni úgy az őrmester szemébe, hogy tudom, ha tudná, ízekre szedne?

  • Ugyan! - legyintett Sloan. - Sose bántana.

  • Elég csak magam elé képzelnem! Ha jön mindig olyan zavarban vagyok. Kérlek ne csináld ezt még egyszer, Én nem bírom már a hazudozást! - szavaitól újra megteltek a lány szemei könnyekkel.

  • Hát azt Én sem!

  • Kérlek ne sírj! - végre rá tudta venni magát Larry, hogy odamenjen a lány ágyához, és hosszas vívódás után leült mellé, és esetlenül megveregette a hátát. - Nem lesz semmi baj!

  • Ez hülyeség! - kiáltotta a lány. - Mégis mi ütött abba az őrültbe?

  • Marquessba? Miért?

  • Azt mondta hallgassak róla! De miért? Fel kéne dobnunk Grahamat és azt a másik pasit! De az az idióta azt mondja Ő a barátom! - mondta elmélyítve a hangját. Miközben beszélt pofákat vágott és olyan hevesen gesztikulált, hogy néhányszor majdnem leverte Larry vastagkeretes szemüvegét.

  • Ez igaz. - mondta halkan Larry.

  • Tessék?

  • Az őrmester mondta, hogy figyeljem és tényleg barátok. Vagyis... eddig azok voltak.

  • Remélem is, hogy ezek után kerülni fogja és szétrúgja a seggét!

  • Akkor örülhetsz... - mondta tettetett jó kedvel Larry.

  • Miért?

  • Mikor eljöttem az irodámból, épp bevert neki egyet. - Sloan örömében a nyakába borult.

  • Tényleg? Akkor minden... - a férfi eltolta magától, a lány kérdőn nézett rá.

  • Viszont tényleg hallgatnod kell róla.

  • De...?

  • Kedveled azt a férfit? - kérdezte gyorsan Larry, mielőtt megszólalhatott volna. - Azt a Marquesst?

  • Én... - Sloan elvörösödött és elfordította a tekintetét. - Azt hiszem... igen. De nem úgy!

  • Nem? - látszott a férfin, szerinte nagyon is, de. - Nem kéne vele kezdened.

  • Te nekem ne adj tanácsot!

  • De... Veszélyes! Mármint nem Ő, hanem... vele lenni. Ő van veszélybe. Nem akarom, hogy téged is bajba sodorjon.

  • Tessék? Miért van Sean veszélyben?

  • Ezt nem... nem mondhatom el. Már ezért is tuti megnyúz az őrmester!

  • Larry!

  • Nem. Ez is sok volt. Ne beszélj senkinek róla, hogy találkoztatok, és hogy... kedveled.

  • De Én nem...!

  • Csak kérlek tedd amit mondtam, vagyis... pont, hogy ne tegyél semmit. Az őrmester majd...!

  • Az őrmester így, az őrmester úgy! Larry beszélj már!

  • Nem, csak kerüld el, kérlek. A kedvemért jó! - Sloan már kezdett volna veszekedni de Larry belé fojtotta. - Tartottam a hátam érted, kérlek legalább ezt tedd meg viszonzásul! - erre a lány nem tudott mit mondani, csak duzzogva elfordította róla a tekintetét.

  • Oké! De ezzel nincs vége!

  • Muszáj ilyen nyakasnak lenned? - hirtelen mindketten megrezzentek, mert valaki újra kopogott az ajtón. Ez talán Sean? Honnan tudná hol van a szobám? Ahogy kinyitotta most is meglepődött, de a folyosón álló is, főleg a vendége látványától.

  • Larry, neked nincs dolgod?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.