Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


63. fejezet

2013.09.06
  • Milyen udvarh...udvari... bunkó vagyok! Chrhisth...Christhian Larrhé! De hívj Chrhisnek!

  • Mit mesélt rólam Sean? - kérdezte Morgan.

  • Háááááát nem túl sokat.

  • Sejtettem. Jó fiú. - látta a férfin, nem tudta hogy neki mondja, vagy Seanről beszél.

  • Miért ki vagy?

  • Csak van egy fergeteges történetünk. - legyintett a nő. - Kaland, izgalmak, vér... semmi különleges. Egyébként, hogy van?

  • Sean?

  • Aha! Azóta nem találkoztunk. Bár akkor sem volt túl közlékeny.

  • Itt van bhent. Szóljak neki?

  • Neked a múltkor úgy tűnt látni akar?

  • Ehzért 'oztál ide! - világosodott meg a francia. - Figyelhted ugye? Láttad mikor elment, elrhángattál, hogy...

  • Annyira nem kellett, hogy rángassalak. Jöttél Te magadtól!

  • És mit akarsz?

  • Csak kíváncsiskodok. Azt tán szabad? - ez alatt a néhány pillanat alatt, Larré majdnem teljesen kijózanodott. Körbenézett és közelebb hajolt.

  • Ki a franc Sean? - a nő elmosolyodott és Ő is közelebb hajolt.

  • Ez nem így működik, kedvesem! - kissé igazított a gyűrött ingén. - Kéz kezet mos. - itt a lehetőség! Most megtudhatja, hogy miért figyeltei mindenki Seant. Hogy miért történnek olyan fura dolgok, hogy Graham miért fenyeget azzal, hogy visszaszolgáltat...

  • Én... - hirtelen egyik pillanatról a másikra megfordult vele a világ, és becsukta a szemeit. Várt, míg szédülése alább hagyott és cifrát káromkodott a saját nyelvén. - Thudod mit, majd Seantól megkérhdezem. Úgyis megígérhte, hogy elmondja. 'ám férne, hogy egy khis tührelmet tanuljak.

  • Sean? Kérlek! - mondta a nő. - Tőle semmit nem tud meg az ember!

  • Dehogynem! Csak nagyon, nagyon, nagyon figyhelni kell! Nem azt mondom, hogy nem vetném rhád magam néhány informászióérht, de előszhör, így nem éhr, másodszhor... - elgondolkodott van-e második, majd felderült az arca. - … megígéhrte!

  • Úgy hiszed betartja amit ígér? - kérdezte kétkedve a nő. Élvezte a csevejt az ittas férfival.

  • Pehrsze! Néhány hónapja még gondolkodtam volna, de most bizt...biztos vagyok benne. Sean jófej!

  • Az. Jófej. - mondta mosolyogva a nő. - Te is az vagy, ha így véded!

  • Úgy gondolod?

  • Ahhan. Hasztalan, de jófej.

  • Ha...hasztalan? - mintha nem értette volna a szó jelentését. - Ahzért akhartál beszélni velem, hogy áhrulkodjak?

  • Ahhan. - mondta a nő ugyanolyan hangsúllyal. Már értette, miért tartja olyan közel magához Sean, ezt a pasit. Bízik benne. És ez kölcsönös. Morgan végignézett a részeg halandón. Megkedvelte. Egész rendes fickó, gondolta, és kissé megkönnyebbült a hallottaktól. Mégsem kell megölnöm, sóhajtót. Mikor a férfi elkezdett beszélni egyre hangosabban duruzsolt a fülébe, hogy ez elárulja Seant! Nem hagyhatom, hogy csapdába csalják... egyszer majdnem, de itt túl sokan vannak, túl nyilvános. Szerencse. Nincs itt akkora baj, mint először hittem. Mindamellett rájött Sean nagyon kiakadna, ha feltépné a cimborája torkát.- Mindegy... - mondta ki hangosan, Larré értetlen kifejezésén mosolyogva, … már nem kell ezzel foglalkoznia. - És veled mi a helyzet?

  • Velem?

  • Bizony. Annyit tudok rólad, hogy szar az életed.

  • Rhátapintottál a lényegre!

  • És... - ismerős szag csapta meg Morgan orrát. - attól tartok ideje lelépnem. - és már állt is fel.

  • Miért?

  • Hamarosan rájössz. Örülök, hogy megismertelek. Tényleg! - Elindult, de még visszafordult. - Vigyázz magadra. És Seanra, mert megjárod. - Larré épp kezdett volna élcelődni, de addigra a nő eltűnt. Morgan tudta, nem fog sokat agyalni rajta, túl részeg, de már nem volt maradása, Sean egyértelműen tudtára adta, hogy nem akarja látni. Azt viszont nem mondta, hogy a vérfarkas nem tarthatja szemmel, mint ahogy tette azóta folyamatosan, ha kimenőjük volt. Vigyázta, minden éjjel, mikor az utcán volt, és óvta az életét, ha veszélybe került, a férfi tudtán kívül. De már itt is van. A nő rejtekéből figyelte ahogy Sean berohan a térre és a franciát keresi, mikor megtalálta, odaszaladt, de előtte lelassított lépésre, és visszafogta zihálását. Akármennyire is próbálta képtelen volt elnyomni az aggódást a hangjában.

  • Te miért kódorogtál el? - kérdezte Sean. Vajon milyen messziről futhatott?

  • Én is örhülök, hogy élve lhátnak, kösz khérdésed! Nem kó...kódorhogtam! Csajoztam, vagy nem így mondjátok?

  • Csajoztál? Kötve hiszem!

  • Igazhán! Nah ide figyeljh Te... mindent jhobban tudok, és úgy theszek, mintha nem érdekhelne semmi, még az sem, hogy a bharátom pofátlanul, minden szavam továbbadja, egy sheggfej tisztnek, aki borhzasztóan játssza meg a jófejet és...

  • A lényeg? - kérdezte nevetve Sean, mert már nem bírta tovább hallgatni.

  • A lényeg, hogy a Te... gyönyörhű és kissé... rhagaszkodó ismerősöd, ápolgatott, míg Te ki tudja mit csináltál!

  • Ápolgatott? Mármint...

  • Morhgan! Elég furi... de... - Seant azonnal kiverte a víz, Chris még folytatta a nő jellemzését, de Ő már nem hallotta. Körbeforgatta a fejét, a tér fái mögött, a házak tövében, minden megmoccanó árnyékban a vérfarkast látta, és azt ahogy...

  • Mit csinált? Nem bántott? - kérdezte lehalkítva a hangját. Chris arcán először döbbenet, majd borgőzös mosoly terült szét.

  • Tu-tudod bahátohcskám, Én úrhiember vagyhok. Sohasem bán-bántanék ehgy nőht. - Sean kétkedve ránézett, majd alig tudta elfojtani a röhögését. Ez a szag! Itt van!

  • Nem Te, eszement... mindegy. Mit mondott? Miről... - Már Sean is észrevette, és befogta a száját, mielőtt olyan közel ért volna férfi, hogy meghalhatta volna.

  • Nahát, Marquess olyan sebesen távozott, talán valami baj történt? - Larré olyan hirtelen fordult meg a hangra, hogy majdnem leesett a szökőkút pereméről.

  • Őrmester, Uram...! - zavarba jött a francia, de kötelesség szerűen vigyázzba vágta magát Reynolds előtt.

  • Ugyan, mi baj történhetett volna? - de nem nézett a szemébe, Morgan tudta, mi más mint Én! Szóval ezért rohant, vissza! Honnan tudhatta, hogy itt vagyok? Biztos az a férfi! Ismerem a szagát! Ismerem a nevét! Reynolds!

  • Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az idősebb férfi Seantól, aki nagyot sóhajtva vele ment, de előtte biztató mosolyt küldött az értetlen Chrisnek.

  • Azt mondta, hogy míg nem okoz senkinek semmilyen...

  • Kárt! Nem történt semmi! - vágta rá azonnal Sean.

  • Miért nem hiszem el magának, hogy ebben fél perce nem volt olyan biztos, mint most?

  • Mert maga folyton kételkedik! - Reynolds odakapott Sean karjához és erősen megszorította.

  • Nem tud maga semmit! Ha megöli Larrét...!

  • Nem történt semmi! -ismételte magát, de a felettese folytatta.

  • Ha megöli Őt vagy magát, mi lesz ha teliholdkor elszabadul a pokol. Fogja már fel, veszélyes! Hol van?

  • Nem fog semmit tenni! Nem fog senkinek ártani!

  • De...! - kitépte a kezét a szorításából.

  • Ő vigyázz rám!

  • Mit gondol Én mi a fenét csinálok? Mit hisz miért vagyok itt?

  • Hogy megölje! Hisz ezért csalt el Brivel, nem igaz? Egy pillanatra sem hitte el amit mondtam!

  • Maga mit hitt, mi van Larréval?

  • Bízom Morganben!

  • Az imént nem úgy tűnt!

  • Magában nem bízom! - jelentette ki dühösen, szikrázó tekintettel. Morgan nem hitte volna, de az őrmesteren döbbenetet látott. Sean megkerülve a férfit visszament Chrishez, aki nem követte, csak nézte ahogy távolodik.

  • Mit csinált itt az őrhmester? - kérdezte a francia.

  • Kavarja a szart! Gyere húzzunk vissza.

  • De...! Sean?

  • Mivan? - kérdezte ingerülten, majd megenyhülve folytatta: - Bocs, mond.

  • Szerhintem félt.

  • Félt? Mitől?

  • Thőlem! Tudod, szherintem tudja, hogy Grhahamnek köpök, félt, hogy elárhullak. - Sean arcán fájdalmas kifejezés terült szét, de elnyomta egy mosollyal, jól eshetett neki a törődés.

  • Kicsit sokat gondolsz magadról, nemde? Az össze csaj csak téged pátyolgat, Te vagy a főellenség...

  • Ezek a tények, cimbora! - mondta nevetve a francia.

  • Csak képzelődsz!

  • Larré Te még magadnál vagy? Tettem rá egy húszast, hogy Marquess a vállán visz haza. - mondta hangosan a saját stílusán Glenn, ahogy a többiekkel megérkeztek.

  • Én arra tettem, hogy vagy hárman kellünk, hogy haza cipeljünk. - vetette oda Wilson.

  • Látod Sean, Ők igazi barátok! - mondta Larré, ahogy függőlegesbe tornászta magát.

  • Mégis arra fogadtak, hogy Én veszlek a karjaimba! - válaszolta Sean.

  • Hihetetlen, hogy még nem fekszel valahol eszméletlenül a saját hányásodban! - szólalt meg döbbenten újra Glenn.

  • Menjünk vissza, mielőtt tényleg összeesik – mondta Warren, és most Chris is egyetértett vele. - Morgan végignézett a barátokon, mindet ismerte név szerint, mind látta már, innen, a rejtekből. Háztetőkről, sötét sarkokból, kíváncsi vízköpők árnyékából, ő ott van mindenhol. Sean már jó helyen van. Most Ő jön. Kiérdemelte a halált, és a vérfarkas úgy gondolta megadja az őrmesternek, ami jár. Már eltűnt onnan ahol az előbb a Titkok Őrzőjével beszélt, de a szagát otthagyta. A vérfarkas követte, lassan ment, nem akart feltűnést kelteni. A férfi szaga egyre erősödött, már a hangját is hallotta.

  • Akció lefújva, térjenek vissza a központba. - nagyon halk, nagyon távoli, sistergő válasz érkezett, egy rádió másik végéről. Amint minden hang elhalkult, Morgan már látta is Reynoldsot. Egy ház falának támasztotta a hátát, és a telefonját nézte, majd nagyot sóhajtva, felnézett az égre. Valóban, holnap lesz Telihold, látta a férfin, hogy Ő is ezt állapította meg. A vérfarkas szétnézett az utca kihalt volt, persze, hisz nemsokára hajnalodik, már mindenki otthon van, kivéve az őrmestert. Morgan megindult, de ahogy a férfi zsebre rakta a telefonját megvillant az oldalán a fegyvere, a látványa visszarántotta az árnyékba a nőt. Nem hitte volna, hogy ilyen megeshet, de félt a halandótól. A neve egyet jelentetett a vérontással. De most megfizet. Kilesett, a férfi is felkapta a tekintetét és szétnézett, megérezte, hogy figyelik, keze a pisztolya markolatára siklott, de nem vette elő, még. Telefonja újra megszólalt.

  • Uram! - szólalt bele az őrmester.

  • Hol van? Miért nem szólt, hogy ki megy? - Morgan nem ismerte a hangot.

  • Dolgozom Uram, ott vagyok ahol lennem kell.

  • Seannal? - Morgan hegyezte a fülét. Reynolds nem azonnal válaszolt.

  • A közelében. - és megindult arra fele ahol elváltak egymástól. Pont a vérfarkas rejteke előtt ment el, de pendülő idegszálai ellenére nem mozdult a nő. Csak lassan távolról követte.

  • Jól van, fiam. - az őrmester sóhajtott. - Örülök, hogy magát a közelében tudom. Így nem eshet baja. Vigyázzon rá.

  • Azt teszem, Sir. - Morganban megállt az ütő. Ez Brightmore! Tényleg itt van! Az őrmester kinyomta. - Azt teszem mióta itt van. Csak ezt nem látja az az idióta. - Seanról beszél. Jött rá Morgan. Mióta követi a férfit, még most látta először Reynoldsot, de ezt mégis eltudta képzelni. Mégsem ölheti meg. Még nem. Hisz a vérfarkas csak az utcán tudja vigyázni, de ez a férfi mindig szemmel tudja tartani. Nem árthat a Titkok Őrzőjének, legalábbis nem úgy, mint egy Árny. Meg fogja óvni az életét. Míg hasznomra vagy, életben hagylak, ígérte meg gondolatban az őrmesternek, bár az ösztönei, a vérfarkas énje követelte az életét. Még nem. De egyszer, egyszer elkapom a torkod. Eltűnt, újra Sean szagát kezdte keresni, nem tartott soká.

  • Basszus ez elég érdekes estére sikerült! Egyébként Bri hol van? - kérdezte Warren.

  • Visszament. Asszem. - rengeteg tekintet fordult egyszerre Seanra.

  • Mégis mit csináltatok ti?

  • Mi semmit! Larré, lehányta, és át akart öltözni. - Vágta rá egyből, és megbökte Chris oldalát, hogy ne ellenkezzen.

  • Mentségemrhe szolgálhjon, hogy nem emlékhszem 'á. - mondta a lehető legmegbánóbb hangján, de súlyos pillantást vetett Seanra.

  • Mondjuk Én is otthagynálak, ha velem próbálkoznál! - a többiek is egyetértettek Mattel. A Titkok őrzője kissé lassította a tempón, Larré, mivel olykor megbillent és ilyenkor Seanra támaszkodott ezért, akarata ellenére Ő is.

  • Hogy vagy haver? - kérdezte halkan az ittas férfit.

  • Már jhobban. A kiképzésrhe elmúlik, legalábbis 'emélem.

  • Nincs... hányingered?

  • Nincs. Miérht?

  • Te... nem vagy éhes?

  • Hülyéskedsz, örhülök, hogy végrhe magamban thudom tarhtani, ami bennem van!

  • Úgy megkívántam a... bacont, tojással, esetleg egy kis lekvárral, úú meg savanyú uborkával, de igazából, elég volna csak tojás, nyersen és... - elég volt, Larré kilépett mellőle, és egy fa törzsének támaszkodva bebizonyította, hogy még tud hányni.

  • Basszus! - fordult vissza Wilson, és a többiek is.

  • Menjetek csak, megvárom. - ajánlkozott Sean.

  • Kösz! Miből van ez?

  • Nem tudom, de már amit megevett az is rohadt volt! Tipli! - mondta Matt is.

  • The... szemét...! - és a saját nyelvén folytatta Sean szidását miután képes volt megszólalni.

  • Mit mondott Morgan?

  • Mivhan?

  • Mond már!

  • Semmit! Csak csacsogott. Azt kérdezte, hogy vagy, mondtam, hogy élsz.

  • Nem beszélt... másról?

  • Másról? Más valakirhől? - Te kis hamis! Gondolta Morgan, mond már ki Sean! Mond!

  • Nem fontos. A lényeg, hogy senkinek nem esett baja. Mikor ment el?

  • Előtted, éppen elkerhültétek egymást.

  • Értem. Rendben, menjünk.

  • Várj! Mi a franc volt ez?

  • Mire gondolsz?

  • Lehet, hogy hülyén viselkedek, de nem vagyok az. Valami gáz van, csak nem akarod elmondani.

  • Biztos valami oka lehet.

  • Úgy úúútállak ilyenkor.

  • Dehogy. - mondta mosolyogva és benyúlt a karja alá, hogy össze ne essen. - Jöjjön Monsieur! Valahogy életképessé kell tennünk téged, mert holnap visszasírod Morgant.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.